Laczkó Antal, Szabadka. - Lehet, hogy csak bánáti vaskalaposságom, vagy a körülöttem zajló érthetetlen események, vagy csak az olyan svájci polgárok jelentkezése késztet arra, hogy újra kifejezzem véleményemet, mint akinek írása a július -ai Közös Íróasztalunk rovatban jelent meg (...) Ezek a kérdések mindannyiunkhoz szólnak, nem csak a VMDK elnökéhez: Vajon a mostani elnök végleges, szentesítette-e az egész tagság demokratikus szavazással, hogyan és mikor, vagy csak alapítói jogként gyakorolja az elnöki tisztséget? Vajon Bánátban élnek-e magyarok, és végzi-e valaki köztük a tagtoborzást? Nehéz a Tiszán átkelni? (...) Emlékszik-e tisztelt elnökünk a május 18-ai, utolsó Kommunistában tett kijelentéseire. Csöppnyit idézek belõle: »ha nem tudunk akkora tagságot toborozni, amelynek tagságdíja fedezné a kiadásokat, akkor nincs is szükség erre a szervezetre!« Akkor csak a tagsági díjunkért kell hogy megalakuljon ez a szervezet? Kellett-e a szavazási felszólítás? Igen, csak nem jól volt megfogalmazva, nem ilyen politikusi bölcsességgel, hogy a kormány tudjon rá reagálni! Kellett-e nekünk a temerini esemény? Aki nem tud sakkozni, ne üljön le, mert ilyen lépésekkel egy csöppnyi tekintélyt sem szerzünk a VMDK-nak, fõleg az alkotmányos bejegyzésnél, és ez az új alkotmányra vár - nehogy kimaradjunk a sorból! Áttanulmányoztuk-e jól az alkotmánytervezetet, találtunk-e valami érdekeset számunkra a sorai között? (...) Vajon érezzük-e a VMDK mögött a munkásság tömegét, mert éppen bennük rejlik az igazi erõ, a legnagyobb nehézségeket érzõ és cipelõ erõ; ez a réteg még hallgat, és a szélcsend nem jó jel! Most csak az elnököt kérdezem, tudja-e, hogy kikbõl áll a hadserege?

Tisztelt dr. pszichológus, vajon Ön kiknek óhajt elégtételt szolgáltatni? Gyermekeinknek? Unokáinknak? Nekik halvány gõzük sincs a történtekrõl! (...) Álljunk meg egy szóra! Újabb tízezrek fejét óhajtja vinni a vágóhídra? Mert nekem és a korombelieknek nem fogja feltámasztani a több tízezer elvesztett és elsiratott testvért, szülõt, barátot (...)